Tartalomjegyzék:
Elterjedése
Jellegzetességei
Életmódja
Szaporodása
Elterjedése:
Élõhelye igen
változatos, a trópusi esõerdõkben, a
száraz erdõkben, a mangrove-mocsarakban és a magas
füvû területeken egyaránt
megtalálható. A legtöbb tigris erdõkben,
illetve füves területeken lakik, amihez bundájuk
mintázata is alkalmazkodott. A természetben igen
ritkán fordul elõ, mivel feltûnõ
színe miatt a fehér egyedek túlélési
képessége kisebb, mint normál
színezetû fajtársaiknak.
Jellegzetességei:
A
fehér
tigris feltûnõ fehér színét egy
recesszív allél dupla megjelenése
okozza, körülbelül minden 10 000.
születésre jut egy fehér kölyök. Ezen fenotípus megjelenése azonban
beltenyésztéssel is elérhetõ. A
különös az, hogy csak a bengáli
tigrisnél fordul
elõ ez a jelenség. Bár a fehér tigris
nagyon
szép, a vadonban egyáltalán nem
elõnyös ez a
bunda, hiszen a tigrisek egész élete azon múlik,
mennyire jól tudnak elrejtõzni. Részeben ez
bizonyítja, hogy a fehér színt okozó
allélt létrehozó mutáció a bengáli tigris populációbantörtént,
és innen nem terjedt át más alfajokra, hiszen a szibériai
tigris környezetében
sokkal kevésbé volna hátrányos a
fehér szín, így sokkal kisebb volna a
recesszív allél arányát
csökkentõ szelekciós hatás is.
Ezért ha a szibéria tigris populációja
rendelkezne a recesszív alléllal, akkor nagyobb
arányvab kellene elõfordulnia a fehér egyedeknek,
mint a
bengáli tigris esetében, de ez nem így van,
sõt
néhány megkérdõjelezhetõ
forrást
kivéve nem is dokumentáltak fehér
szíbériai tigrist. És mivel a fehér
szín más, a szibériai tigrisénél
hátrányosabb környezetben élõ
alfajnál
nem fordul elõ, feltételethetõ, hogy a
fehérséget okozó allél a
bengáli tigrisnél jelent meg. A fehér
tigris jó úszó, de nagyon gyengén
mászik, és a futása is lassú. A
normál színezetû tigrisekhez képest a
fehér
tigrisek nagyobbak már születésükkor és
felnõtt korban is. Ez
elõnyt jelenthet a vadonban, annak ellenére, hogy
feltûnõ a
színük.
|
|
Életmódja:
A tigrisek magányos
állatok, hosszabb ideig csak a nõstény
és
utódai élnek együtt. Bár egész nap
aktívak lehetnek, fõleg alkonyat után és
éjszaka vadásznak. A legtöbb
macskafélétõl eltérõen a tigris
szereti a vizet,
jól és kitartóan tud úszni.
Visszahúzható karmainak és erõs
lábainak
segítségével kiválóan mászik
fára, és hatalmas, akár 8-10 méteres
ugrásokra is képes.
Területük határát állandóan
jelölik a jellegzetes tereptárgyakra spriccelt
vizeletükkel, valamint karmolásnyomokkal. Nincs
természetes ellenségük, egyedül az ember jelent
számukra veszélyt, míg a kölyköket
kifejlett fajtársaik ölhetik meg.
A tigris fõ táplálékát a nagy
testû
patások
képezik, szarvasok, antilopok, vaddisznók, bivalyok,
de akár a
fiatal elefántot vagy orrszarvút,
sõt
alkalmanként medvéket, leopárdokat és krokodilokat is
zsákmányolhatnak. Emellett azonban a kis testû
fajok,
mint
példáulmadarak, rágcsálók, békák és halak számára
is
veszélyt jelent, de a dögöt sem veti meg.
Általában nem eszik minden nap, egy-egy sikeres
vadászat után azonban egyszerre akár 40 kg
húst is elfogyaszt. A kisebb
zsákmányállatokat a tarkóra mért
harapással öli meg, míg a nagyobb testû
prédának a torkát harapja át.
Szaporodása:
A tigriseknek nincs kitüntetett szaporodási
idõszakuk,
bár az északabbi területeken élõk
többnyire csak télen párzanak, így tavasszal
jönnek világra az utódaik.
A nõstények mindössze
3-6 napig ivarzanak, ezt
átlagosan 103 napos vemhesség követi, melynek
végén 1-2, de általában 2-3
kölyök látja meg a napvilágot.
Születéskor súlyuk 780-1600 gramm,
szemük csak a második héten nyílik ki. A
kölykök 3 hónapos korukig szopnak, szilárd
táplálékot már a második
hónaptól kezdve fogyasztanak, de csak
másfél éves korukban válnak
önállóvá. A nõstény
egyedül
neveli utódait, akik féléves koruktól
követik anyjukat a vadászatok során is, azonban
általában 2-3 éves koruk között
hagyják el végleg a
szülõterületüket. Az
ivarérettségüket 3-4 éves korukban
érik el. Várható élettartamuk a szabad
természetben ritkán haladja meg a 10 évet,
fogságban azonban 20 évnél is
tovább
élhetnek.